A zsaruk becsülete..

vagy valami hasonló..

Mókás kísérletet találtak ki a BRFK berkeiben. A rend elpuhult őreit továbbképzésnek akarják alávetni, mégpedig nem is akárhogyan. A sikert az ősi távol keleti harcművészetben, a karatéban remélik. Úgy tűnik, bizonyos felsőbb hatalmak túl sok Jackie Chan filmet néztek az utóbbi időben, vagy csak meg akarják bolygatni a köz nyugalmát. Arról még nem érkezett információ, hogy, hogyan fogadták ezt az érintettek.

De egy biztos, már semmin se szabad meglepődni. Legközelebb majd bevetik a Robotzsarut is, vagy pár nyugdíjas szuperhőst. Ezek után a bűnözőknek se ártana a harckészültség, elvégre az egyensúlyt meg kell tartani.

Karate Sün!

Hádzsime! Akár ezzel a kiáltással is elénk ugorhat egy rendőr ezen túl. Mivel az Országos Rendőr Fő Kapitányság aláírt egy együtt működési megállapodást a Magyar Karatésokkal. Bár eddig úgy hittem a rendőré válás alapfeladatai közé tartozik a jó kondíció és önvédelmi tudás elsajátítása. Persze lehet, hogy tévedek és a Rendőrtisztin úgy gondolják egy járőrnek elég a száj karate. Rosszabb esetben a mágikus SÜN kiáltással szerezhet magának előnyt a bűnözőkkel szemben. Hátulütője a dolognak nagyon nincs, de fura lesz majd látni, ahogy az eddig feketében masírozó roham rendőrök hófehér karate ruhában vonulnak ki. Egy tömegoszlatás alkalmával válldobásokat és pörgő rúgások sokaságát figyelni , megkoronázzák a teljesítményt az akció előtti és utáni meghajlással.

Miért nincs büfé az iskolában?

              A Minerva Érettségizettek Szakközépiskolája Horánszky utcai épületében nem található büfé. Ennek lehetséges okait próbálom feltárni.

              Sokunkban felmerült már a kérdés, vajon miért nincs büfé az épületben, annak ellenére hogy oktatási intézményről van szó. Szerintem ennek több egymással összefüggő oka lehet. Az tény, hogy ez az épület csupán az intézmény ,,B” épületének felel meg. Ez azt jelenti, hogy az iskola diákjainak csak kis része hallgat itt órákat. El tudom képzelni, hogy ezt az épületet az iskolavezetés egyfajta mostohatestvérként kezeli, gondolván hogy jó-jó szükség van erre az iskolarészre is, mert a főépületben nincs elég hely mindenkinek. De mivel a vezetés, a fő irodák, a szakok nagy része és a diákok zöme is ott található, ráadásul az saját tulajdonú épület, így elsőbbséget élveznek az ottani fejlesztések. Erre lehet az egyik példa az, hogy ott található büfé itt meg nem. De ha belegondolunk az igazgató úr sem sűrűn fordul meg nálunk…

Továbbá mint minden intézmény, a Minerva is rendelkezik költségvetéssel. Amikor ezt évről évre elkészítik, figyelembe veszik a gazdasági érdekeket. Ezért simán el tudom képzelni, hogy ha egyáltalán felmerült ez a kérdés, akkor azért vetették el, mert egyszerűen nem találták jövedelmezőnek. Mert hiába bérlik ki szinte az egész épületet a jezsuitáktól, az nem olyan egyszerű hogy az egyik teremből csak úgy büfét alakítsanak ki. Ugyan nem ismerem pontosan a jogi hátteret, de gondolom van egy szerződés a Minerva és a jezsuita egyház között ami a bérbeadást illeti. Ez alapján lehet hogy nem rendelkeznek külön benne arról hogy vendéglátói tevékenységet folytathasson az iskola a bérbe adott termek egyikében. Az ilyen szerződések módosítása egyrészt időigényes, másrészt drága mulatság lehet. Másrészt a szakhatósági engedélyek (ÁNTSZ, Polg.Mesteri Hivatal stb.) beszerzése is körülményes. Harmadrészt létezik olyan szabályzat is az APEH-nál, hogy külön kell adózni a büfétevékenység után és külön a helyiségek bérlete után az iskolának és a jezsuitáknak is. Negyedrészt be kell szerezni a megfelelő bútorokat és eszközöket (pl. hűtő, mikró, poharak, tányérok) ami szintén nem lehet túl olcsó nem is beszélve az energiaköltségekről. Mindezeket mérlegelve elképzelhető, hogy nem találta a vezetőség annyira gazdaságosnak a büfét, hogy az mindenképp szükségszerű legyen. Mert ugye itt vagyunk a belvárosban, könnyen meg tudják oldani a diákok az étkezést, mert van néhány pékség, étterem, bolt, ahol tudnak vásárolni. Meg hát gondolom úgy voltak vele, hogy úgyse jár ide sok diák a másik épülethez képest, amiben igazuk is van, mert olyan sok embert tényleg nem szoktam látni a folyosókon a szünetben sem. De azért hogy szó ne érhesse a ház elejét, elhelyeztek néhány ital- és édesség automatát az alsó szinten.

Azt hogy miért nem adják ki legalább a büfé üzemeltetést egy magánvállalkozónak, azért nem érdemes firtatni, mert az előbbiekből fakadóan nyilvánvaló hogy neki sem érné meg.

              Szóval én a magam részéről megértem a vezetést hogy nem tartották szükségesnek a büfét az épületben gazdasági szempontból. Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni, mert az életben sajnos mindenhol úgy működik, hogy a gazdasági érdekek fontosabbak a kényelemnél. Amúgy is más területen nem nagyon tehetünk szemrehányást az iskola környezetét illetően, mert tiszták a termek, le vannak meszelve a falak, a WC-k nem igénytelenek, vannak használható számítógépek, még projektort is tudunk használni, szóval minden olyan dolog adva van, ami a nyugodt tanuláshoz minimálisan szükséges.

Odler Norbert

Nem is volt, nem is lesz…

Nem halunk bele… Abba sem haltunk bele, hogy az oktatás nem is ott folyik, mint ahová meg volt hirdetve és abba sem, hogy ez által az olcsó melegétkeztetésről is lemondhattunk. Meg sem kéne kottyannia, hogy a Minerva szakközépiskola ezen épületébe büfé sem jutott. Mégis igen gyakran eszembe jut, hogy jó lenne, ha mégiscsak… Tágas fotelekkel várhatná a diákokat tanítás előtt és után, ha lyukas óránk van, vagy ha éppen nincs kedvünk ott lenni ahol kéne. Jól esne néha az a meleg tea, vagy épp a hideg, ha az évszak úgy kívánja, egy kávé, ha álmos vagyok és egy szendvics, ha éhes. De az álmodozást félretéve, büfé nincs és bizonyára soha nem is volt, nem is lesz. Ki nyitna itt 4-5 osztálynyi diáknak? Akárhonnan is nézzük, nem vagyunk elegen. Arról nem is beszélve, hogy nyáron elhúzunk és még azt is elfelejtjük, hogy az iskola létezik. Így marad a kisbolt és a télikabát.

                                                                                                                                                Nagy Szandra

Büfé vagy nem büfé?

Amikor először felmerült a kérdés, hogy miért nincs büfé a Minervában, én is felháborodással vegyes lelkesedéssel határoztam el magam, hogy ezért az ügyért igenis tenni kell valamit. Egy teljes napra, talán kettőre is megrengette piciny érzelmi világom, szinte annyira felzaklatott a tény. Mintha egy politikus szónoklatát hallottam volna, amely az ellenzéki párt hiányosságaira hívja fel a figyelmet, hogy felébressze bennem a tenni akarás vágyát. Ám azt tettem, amit ilyenkor tanácsos: aludtam rá egyet, aztán még egyet, s megvártam, míg szépen leülepszik a gondolat, s emészthetővé válik. A hirtelen felindulásból okozott tettek rendszerint katasztrófával végződnek, s csak hülyét csinál magából az ember. Mint amikor a tornatanár elmegy biztosítási ügynöknek, csak mert annyira tetszik neki a cég vezetőjének remekül, manipulálás eszközeként kiváló szónoklata, na meg a remekül kitalált feljebbjutási metodika.

Szóval átgondoltam az egészet, míg zaklatott kicsi lelkem ismét a szokásos cinikus állapotába került. Igen, tény, hogy a középiskolában volt büfé, és valóban odacsömörlött mindenki a szünetekben és lyukas órákban. Ráadásul a „büfés csaj”, Vera is szót értett a gimnazistákkal, hisz anyuka létére fiatalos, és tényleg nem néz ki 28-nál idősebbnek. Még ha gyakran nem is volt pénzem rá, akkor is ott kempeltem. Hiszen mindenki ott van, ott tudtam találkozni más évfolyambeli társaimmal. Dohányzó meg diákoknak nem volt, mégis csak középiskola, s a legtöbben még 18 alattiak.

Azonban hasonlítsuk össze a Zsigmondyt a Minervával; az előbbinek saját épülete van, míg az utóbbi csak béreli. A gimiben nem engedtek ki a sarki boltba mondván csak bagózni meg lógni mennénk ki, míg a Minervában mindenki szabadon jár-kel. Persze csak saját felelősségre. Hisz itt már tényleg nem anyuci kezét szorongatjuk, miközben a szoknyája mögé bújunk, amikor valami ügyet kell intézni. Jó, persze, Vera kávéjával nem hasonlítható össze az a fekete színű cukrozott lötty, ami az automatából csordogál a kicsi, műanyag poharakba, hogy aztán remegő kézzel tántorogjak ki a dohányzásra kijelölt helyre még egy szál nikotinrúd rendeltetésszerű elfogyasztását tervezve. Mindezt úgy, hogy közben ne öntsek ki egy cseppet sem, mert különben oda a márványpadló. Igazából sokkal jobban irritál, hogy azt az ajtót az udvarra nem lehet úgy kinyitni rendesen, ha eközben a kávénak nevezett izével is egyensúlyozol.

Ám a legfontosabb különbség a Zsigmondy és a Minerva között a létszám; Verának 300-400 embert kell etetnie. Tanárokat, diákokat, portás bácsit, takarító nénit. Igaz, ezeknek egy része nem potenciális vásárló, hisz nem mindenkinek van pénze. Nekem sincs, hisz olyan világban élünk, ahol senkinek sincs. Vagy van, de az másra kell. Még ha néha nem is lehet ellenállni a sajtos perec csábító integetésének.

De Verának még így is elég nagy a forgalma, már ha csak visszagondolok az ebédlőben keletkezett tömegre, ami várta azokat, akik túl későn érkeznek oda. Vagy arra, hogy az utolsó szünetekben rendszerint már csak a csokik maradnak meg.

Szóval, a Minervában nem vagyunk annyian, hogy bárki büfét akarjon indítani. A jezsuitákkal meg egyéb szervezetekkel együtt. Hiszen mégis csak üzlet, nem jópofizásképp csinál valaki büfét. Hanem mert pénzt akar vele keresni. Jártam kereskedelmi iskolába is, s maradtak még halvány ismereteim erről.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az osztály nagy része – tisztelet a kivételnek, ugyebár az ing és a tulaja – notórius lógó. Én sem vagyok kivétel, tudom, hiányoztam én is eleget. Tudom, hogy rendszeresebben kéne teljesítenem kötelességemet, hiszen ez a suli ingyen van. Mára már ez is nagy szó.

Már látom is magam előtt a káoszt, amit a büfé okozna. Igen, még több késés lenne az órákról, ami még több fejfájással jár nekünk, diákoknak és tanároknak is. Hisz nem olyan hosszúak a szünetek, hogy minden vásárlói igényt ki lehessen elégíteni. Kérdem én, megérdemeljük egyáltalán azt a büfét? Vagyok olyan önérzetes, hogy azt mondjam, nem. Jó lenne meg minden, de én sehogy sem láthatom megvalósíthatónak a dolgot. Addig is, marad a sarki bolt, az otthonról csomagolt szendvicsek, a reggeli utáni koplalás, a kajajegyek egy gyorsétterembe, s persze az automata nőági rokonainak szóbeli meggyalázása, amiért már megint csak a 20 forintosokat fogadja el.

Lovas Krisztina

Automata forradalom

Kezdetben szörnyen zavart, hogy nincsen büfé az iskolában. Konkrétan az első nap éhen maradtam, éppen emiatt… ugyanis nem voltam tisztában vele, mint újonnan érkező, hogy érdemes kihasználni azt a sok útba eső boltot a Blahától a Horánszky utcáig.

Büfé helyett kénytelenek vagyunk beérni 3 automatával, amik az igényeinket hivatottak kielégíteni, amihez – én legalább is – már hozzászoktam. Az automatákat csak akkor látogatom, mikor eget rengető szükségem van a tartalmukra. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem lakok jól még 3 croissant-tól sem, attól a szendvicsnek csúfolt valamitől meg pláne. Megvannak már a berögzült reggeli kis rutinköreim, úgyhogy nekem már abszolút nem hiányzik a büfé. Viszont, ha még két dolog bekerülne a szendvicses-csokis masinába – nevesítve túró rudira és gumicukorra gondolok, mert mint kiderült, sosem tudok eleget vásárolni a sarki közértben… –, könnyebben át tudnám vészelni a keddeket.  

Időkérés

Mit tehet egy éhes diák, ha nincs büfé az épületben, ahol tanul? Lerághatja a körmeit az izgalomtól, avagy a pad sarkát, netán a füzetét unalmában és kétségbeesésében, de egyikkel sem fog jóllakni. Lássuk, mi is lehet a megoldás. Nem árt, ha felmérjük, milyen is ez az épület, ahol az érintett diákok tanulnak. Ez itt a magyarországi jezsuita rend egyik fő szellemi műhelye, a Párbeszéd Háza. Kérdés, volt-e a büfé egyáltalán párbeszéd tárgya az iskolavezetés és az épület tulajdonosa(i) között, vagy a diákok között? Ahogy elnéztem, a Minerva Szakközépiskolán kívül több másik intézmény is helyet kapott az épületben, hogy milyen bérleti viszonyok mellett, az már más kérdés. Miért nem fér hát el még egy partner: egy büfés?

Az épület belső rendezését és stílusát figyelve valóban „oda nem illőnek” tűnne egy ilyen bódé, de véleményem szerint ez magában még nem lehet kizáró ok. Az inkább gondot okoz, hogy nehéz lenne „közművesíteni”, és a befektetés sem érné meg az üzemeltetőnek, tekintve, hogy a saját volt középiskolám közel 800 tanulója mellett működött jól egy büfé (igaz, hogy az nyolcosztályos gimnáziummal együtt működött), de ennek talán egy ötöde jár ebbe az épületbe.

Én javasolnék egy alternatívát. Az iskola meglehetősen jó fekvésű, a környéken több abc, kávézó, teaház, étkezde található. Az iskola felnőttképzést nyújt, ha felnőttnek tekinti a hallgatókat, úgy gondolom, azon az állásponton van, hogy mindenki oldja meg a saját étkeztetését. Rendben, kérem, semmi akadálya. Azaz, dehogy nincs. Húsz perces ebédszünet? Nem gondolhatja komolyan bárki, hogy ennyi idő alatt el lehet kényelmesen menni valahova enni, vagy ételt venni.  Újra a saját példám: középiskola – 30 perces nagyszünet, főiskola – 45 perces nagyszünet, pedig ott eleve volt büfé. És ez nem csak a diákok szünete, hanem a tanároké is. Szerintem érdemes lenne megfontolni.

Talán nem is járna annyi gonddal, mint betelepíteni az épületbe egy büfét, de ha már az nem megy, keressünk más megoldást. Arról van szó, hogy ne kelljen a füzetemet rágnom, vagy cikáznom az oszlopok között, hogy két zsömlét, és néhány szelet parizert lóbálva épp visszaérhessek órakezdésre, azzal szembesülve, hogy még mindig csak hozzávalóim vannak, és még enni is szeretnék. Csak időt szeretnék kérni.

Büfékalipszis

A büfé szó a büfögésből származik aminek semmi köze ehhez az íráshoz. Vagy mégis? Ha jobban körbe nézünk imádott intéznémyünkön belül láthatjuk a poszt apokaliptikus helyzetet. Eluralkodik a félelem mindenkin aki belép a magasra ívelt gigászi ám annál könnyedebb bejáraton. Ahogy át suhanunk halkan a második lengő ajtón tudjuk szendvicseink nincsenek biztonságban. Itt diák diáknak farkasa az erősebb marad életben, de várjunk csak van egy kis hiba.

Lehet sőt most már egészen biztos, hogy az egész csak a fejemben létezik egy alternatív világban. Szóval a valós helyzetet megvizsgálva észre vesszük nincs ilyesmiről szó. Aki éhes és nassolni akar kegyetlen pénz bedobásos rendszerekkel kifosztja a csoki automatát. Aki igazi nehéz tüzér szendvicsekre vágyik vagy kimegy a közeli bolt és összedob magának valamit vagy otthonról hozz magának. Persze sokkal komfortosabb lenne egy büfé az épületen belül de hamar fel lázadna a 350 Ft-os fél literes barna cukros szénsavas víz árán. Se nekünk se a büfének nem kedvező és nem érné meg . Az állapot jelenleg így jó ahogy van és reméljük az elején említett káoszt sikerül továbbra is elkerülnünk a büfé hiányában .

Minervába büfé?

Egy ilyen iskolába büfé teljesen felesleges. Kevés a diák és alig vagyunk bent. Középiskolába ahova több száz tanuló jár szinte elengedhetetlen, hogy ne legyen. A Minerva közelébe található számos kis bolt, olcsók, bármikor ki lehet menni, persze, hogy mindenki ott vásárol. Még ha lenne is büfé akkor se érné meg, túl drága lenne az üzemeltetése így az árak se lennének túl barátságosak. Tehát ez így jó, ahogy most van.

Lenni vagy nem lenni - büfé az iskolában

Legyen büfé az iskolában! Van, hogy reggeltől délutánig az iskolában vannak a diákok, jól esne nekik néha egy melegszendvics, egy hot dog, egy rendes, nem gépi kávé, egy csésze tea...  Miért kell állandóan kirohanniuk a kisboltba, még akár zuhogó esőben is, ha megéheztek? Természetesen van egy automata, benne croissont-okkal meg háromféle ízű ki tudja mennyi idős szendviccsel. Az viszont már lutrira megy, mikor vehető igénybe ez az automata, sokszor ugyanis valami okból kifolyólag nem ad ki semmit magából. Szeszélyes a kicsike.

Az épület azonaban a jezsuitáké elsősorban, az iskola csak bérli, így a büfé kérdéssel hozzájuk kellene fordulni. Jezsuita café már van, lehetne egy jezsuita büfé is. Teázó-kávézó sarokkal, fotelokkal és kis asztalkákkal, hogy szünetekben rendes körülmények között lehessen társadalmi életet élni. Hely lenne, hisz a földszinti tér egyáltalán nincs kihasználva. Az igény is meg van rá. Tehát miért ne?

Büfé hiány a Minervában

Amikor beiratkoztam a Minerva szakképző iskolába azt hittem, hogy egy tipikus iskola lesz, ahol sok diák fog tanulni. Legelső nap észrevettem a büfé hiányát, az automaták szegénységét. Az első héten még feltűnt hogy a hallgatok különböző időszakokban járnak az óráikra és váltják egymást a csoportok. Rájöttem, hogy nagyon is kevesen vagyunk a Minervában.

Az ezelőtti iskolában a büfét minden szünetben megrohamozták, és akkora sorok alakultak ki hogy nem végeztek egy negyedórás szünet alatt a tanulókkal, de a nagyokkal igen, mert mindig beálltak előre illetve ismerősök mellé és így mindig jutottak élelemhez – köztük én is. Rengeteg kedvenc finomságom volt és szerencsére állandóan bővítették a kínállatot. Mielőtt elkezdtem a Minervát, nem is gondoltam volna, hogy nem lesz egy kis hely, ahol élelemhez juthatok. Ehelyett állandóan a leendő büfé által kínált széles választékon törtem a fejemet, és csorgattam a nyálam, csalódnom kellet, nincs is büfé.

Mára már beletörődtem, ha nem viszek szendvicset otthonról, akkor útközben vásárolok, például az Örsön, de sajnos ott nagyon drága. Az eddigi 2 iskolámban meg voltam elégedve az árakkal, olcsónak ítéltem, igaz volt is vásárló. Illetve az iskola mellett rengeteg közért és vendéglátó létesítmény van.

Itt elsősorban szerintem a kevés diák miatt nem nyitnak büfét, továbbá óriási indulótöke kell, a helyet kialakítani, gépeket megvásárolni és még rengeteg energia is.

Tátrai János