Időkérés

Mit tehet egy éhes diák, ha nincs büfé az épületben, ahol tanul? Lerághatja a körmeit az izgalomtól, avagy a pad sarkát, netán a füzetét unalmában és kétségbeesésében, de egyikkel sem fog jóllakni. Lássuk, mi is lehet a megoldás. Nem árt, ha felmérjük, milyen is ez az épület, ahol az érintett diákok tanulnak. Ez itt a magyarországi jezsuita rend egyik fő szellemi műhelye, a Párbeszéd Háza. Kérdés, volt-e a büfé egyáltalán párbeszéd tárgya az iskolavezetés és az épület tulajdonosa(i) között, vagy a diákok között? Ahogy elnéztem, a Minerva Szakközépiskolán kívül több másik intézmény is helyet kapott az épületben, hogy milyen bérleti viszonyok mellett, az már más kérdés. Miért nem fér hát el még egy partner: egy büfés?

Az épület belső rendezését és stílusát figyelve valóban „oda nem illőnek” tűnne egy ilyen bódé, de véleményem szerint ez magában még nem lehet kizáró ok. Az inkább gondot okoz, hogy nehéz lenne „közművesíteni”, és a befektetés sem érné meg az üzemeltetőnek, tekintve, hogy a saját volt középiskolám közel 800 tanulója mellett működött jól egy büfé (igaz, hogy az nyolcosztályos gimnáziummal együtt működött), de ennek talán egy ötöde jár ebbe az épületbe.

Én javasolnék egy alternatívát. Az iskola meglehetősen jó fekvésű, a környéken több abc, kávézó, teaház, étkezde található. Az iskola felnőttképzést nyújt, ha felnőttnek tekinti a hallgatókat, úgy gondolom, azon az állásponton van, hogy mindenki oldja meg a saját étkeztetését. Rendben, kérem, semmi akadálya. Azaz, dehogy nincs. Húsz perces ebédszünet? Nem gondolhatja komolyan bárki, hogy ennyi idő alatt el lehet kényelmesen menni valahova enni, vagy ételt venni.  Újra a saját példám: középiskola – 30 perces nagyszünet, főiskola – 45 perces nagyszünet, pedig ott eleve volt büfé. És ez nem csak a diákok szünete, hanem a tanároké is. Szerintem érdemes lenne megfontolni.

Talán nem is járna annyi gonddal, mint betelepíteni az épületbe egy büfét, de ha már az nem megy, keressünk más megoldást. Arról van szó, hogy ne kelljen a füzetemet rágnom, vagy cikáznom az oszlopok között, hogy két zsömlét, és néhány szelet parizert lóbálva épp visszaérhessek órakezdésre, azzal szembesülve, hogy még mindig csak hozzávalóim vannak, és még enni is szeretnék. Csak időt szeretnék kérni.