Van-nincs büfé

Őszintén szólva egészen a mai napig fel sem tűnt az iskolai büfé hiánya. A földszinten lévő automaták szinte teljesen kiszolgálják a felmerülő igényeimet és még csak nem is fintorognak, ha ötforintonként fizetem ki a mosogatólére emlékeztető kávét. Esetenként még némi rugdosást is némán elviselnek, amit, valljuk be, a büfés hölgyek is urak nem vesznek túl jó néven. Bár az automaták nem bővelkednek azon kalóriaszegény és egészséges táplálékokban, mint a hot dog, a hamburger vagy a húsimádó melegszendvics, egy ilyen kis létszámú iskolában, tekintve a büfék fenntartásának költséges mivoltát, nem lenne az intézmény számára gazdaságos egy ilyen étkezde létrehozása.

Milyen megfontolásból nincs BÜFÉ a Minervában?

   Az átlagember, miután lefutotta a szükséges tiszteletköröket az új iskolában, munkahelyen, rögtön elkezdi keresni a Büfét, illetve a dohányzót… Mióta világ a világ, a tanintézmények rendelkeznek büfével. Eme aprócska vendéglátó egység az épület szíve és lelke. Legtöbbször található mellette asztal, pad (jobb helyeken csócsó) és „csokissütijét” boldogan majszoló diák és tanár egyaránt. Ráadásul itt készül a kávé, mely elengedhetetlen az ember vérnyomásának szinten tartásához. Végül, de nem utolsósorban, remek helyszín az ismerkedésre, a pletykára és az isler árinflációjának megvitatására. Lássuk be tehát, hogy ez a tér, az emberi szocializálódás helyszíne.

   Ezen tények ismeretében indultunk el az első tanítási napon néhány osztálytársammal megkeresni a büfét. (Nem együtt, külön-külön, több szem, többet lát alapon). Az osztályfőnöki órán a Házi Rendből tájékozódtunk, miszerint a fent említett hely a dohányzó mellett leledzik. Az udvart pillanatok alatt megtaláltuk, de kajáldának se híre se hamva nem volt. Végső elkeseredésünkben kávé nélkül gyújtottunk rá nyamvadt kis cigarettáinkra. Később rájöttünk, hogy nincs minden veszve, mert van kaja és koffein automata. Az elsőből vásárolható csoki, ropi, és croissan százhúszér… roppant változatos és tápláló ételeknek kitéve a tanulók meghurcolt szervezetét. A másodikból szerezhető be a kávé. Szomorú hír a tanároknak és néhány koffeinistának, hogy a kávé sajnos rettenetes. Bár talán nem is olyan vészes. Csak az első tíz korty keserű, de nem baj, mert a végén mindig megtalálod a cukrot. Haha. Tulajdonképp, ha jobban belegondolok, tényleg felébreszt. Ízével egyszerűen sokkolja a fáradt szervezetet. Csak mazoisták fogyasztják, Y, Z, X, és én. 

   Máris nagyon elkanyarodtam. Tehát most felteszem a mindenkit érdeklő kérdést. Miért nincs büfé a Minervában? Erre találtam is néhány lehetséges választ. Íme:

1. Viszonylag kevesen járunk a suliba, és ezért nem éri meg egy vállalkozónak sem büfét üzemeltetni. Túl magas költségek, túl alacsony bevétel. Kár, szerintem jól meg lehetne belőle élni. A százforintos parizeres zsömin legalább 200 % haszon van.
2. Van egy feltételezés, miszerint a rosszcsont kis tanulók csak csokikát és csipszikét nyammognak a büfékben. Ezáltal elhízottak, egészségtelenek és pattanásosak lesznek. Sőt, a szerencsétlenebbeknek még a foguk is kiesik a sok cukortól. Szomorú. Tehát az épület tulajdonosai minket akarnak megvédeni az egészségtelen étkezés okozta testi leépüléstől.
3. A büfé drága. Az iskola nem szeretné, ha a nebuló itt költené el minden pénzét. Ráadásul Nagy Gazdasági Világválság is van éppen, úgyhogy jobb a spórolás. És így marad cigire és sörre is a kricsmibe.

   És hogy, mi lehet az igazi ok… homályos. Bár szerintem a második válasz. Óvják az egészségünket. Különben is, milyen reklám a sulinak, ha cukormérgezéstől dagi és ragyás újságírók meg sportmenedzserek szabadulnak rá a világra?

Büfé

A büfé egy iskola életében mindig központi kérdés. Legyen, vagy ne legyen? Van e rá igény?

Eddigi tapasztalataim szerint a büfék kimerültek az édességek és egyéb nassolnivalók tömkelegében. Ez nem is lenne baj, de sokan tartalmas kaját szeretnének venni. A szülők is jobban díjaznák ezt a verziót, de kérésük legtöbbször süket fülekre talál. Voltak már kísérletek arra, hogy megreformálják a büféket, de ezzel csak azt érték el, hogy pont a célközönség nem járt oda vásárolni.

Az iskolákat se nagyon érdekli hogy mi történik a büfé körül. Szeretnek elzárkózni a probléma elől. A legolcsóbb és leggyorsabb megoldást szokták alkalmazni. Nemes egyszerűséggel felszámolják a büfét.

Vajon tényleg ez lenne a megoldás?

Ha összefognánk, talán lehetne más lehetőség is. Nem kell feltétlenül külön büfést alkalmazni, ahogy külön céget sem. Először is kell egy szavazás, hogy tudjuk hány embert érdekelne a dolog.

De nem csak diákokat, hanem az itt dolgozó embereket is meg lehetne kérdezni.

Ha a többséget érdekli, meg lehetne beszélni, hogy pár ember felváltva csinálja a büfét. Persze előbb kideríteni hogy milyen kaja lenne kelendő. Lehet gyümölcsöt, tejterméket is árulni. Gondolok itt a joghurtra, túró rudira, azokat sokan szeretik. Keresni kell támogatókat, kisebb cégeket. A reklám mindenkinek jól jön, és nagyobb tételben minden olcsóbb. A kezdőtőke hamar megtérülne.

Visszatérve a büféskedésre. A felosztott meló arra is jó lenne, hogy jobban megismerjék egymást az emberek. A büfé ismerkedési csomópont. Én mindig is jóban voltam az aktuális sulim büfésével, és az emberek is mindig ott futottak össze a szünetekben. Jobb lenne mint a cigiző :D

Ez lenne az én véleményem. Próbáltam reálisan látni a dolgokat, és megoldást találni.