Automata forradalom

Kezdetben szörnyen zavart, hogy nincsen büfé az iskolában. Konkrétan az első nap éhen maradtam, éppen emiatt… ugyanis nem voltam tisztában vele, mint újonnan érkező, hogy érdemes kihasználni azt a sok útba eső boltot a Blahától a Horánszky utcáig.

Büfé helyett kénytelenek vagyunk beérni 3 automatával, amik az igényeinket hivatottak kielégíteni, amihez – én legalább is – már hozzászoktam. Az automatákat csak akkor látogatom, mikor eget rengető szükségem van a tartalmukra. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem lakok jól még 3 croissant-tól sem, attól a szendvicsnek csúfolt valamitől meg pláne. Megvannak már a berögzült reggeli kis rutinköreim, úgyhogy nekem már abszolút nem hiányzik a büfé. Viszont, ha még két dolog bekerülne a szendvicses-csokis masinába – nevesítve túró rudira és gumicukorra gondolok, mert mint kiderült, sosem tudok eleget vásárolni a sarki közértben… –, könnyebben át tudnám vészelni a keddeket.