Mi lesz, ha nagy lesz?

Varga Attila huszonegy éves, budapesti fiatalember. Szeret bulizni, elmondása szerint mindegy, hogy hol és milyen zenére, a lényeg, hogy a barátokkal legyen. Jelenleg újságírást tanul egy fővárosi szakközépiskolában, ám nem ez élete nagy vágya, nem érzi neki valónak ezt a szakmát, ezért most egy új célt tűzött ki maga elé.

Újságíró szakra jelentkezett, de egy év után otthagyja, mert nem ilyennek képzelte. Ez már a sokadik szakma, amit szeretett volna tanulni. „Érettségi után egy ideig, körülbelül kéthavonta változott az, hogy mi akarok lenni, így például a politikai irányon is gondolkodtam, aztán jött a média.”

A médiában dolgozott is egy ideig, mivel a rádiót túl pörgősnek találta ezért elment gyakornokoskodni a kispesti helyi körzeti televízióhoz, ahol a főszerkesztő keze alatt mindenféle szerkesztői munkát végzett. Nem igazán tetszett neki, mivel napi tíz órában reggeltől estig kellett dolgozni, hétvégén is (és főleg hétvégén).

A jogi pályát is el akarta kezdeni. Jelentkezett és fel is vették az egyetemre, ám költségtérítésesre. Úgy volt vele, hogy legyen, elkezdi és kifizeti a félévi kétszázezer forint tandíjat. A bökkenő szeptemberben jött, amikor is már kérték a fél éves összeget. Attila nem tudta azonnal kifizetni, ezért nem is kezdett bele.

„Azért jelentkeztem jogra, mert gazdag akartam lenni, ez volt az egyetlen cél. Tetszett ez a jól szituált életforma: öltöny, aktatáska, sok pénz. De aztán többen is mesélték, hogy rengeteget kell tanulni és borzasztóan unalmas.”

Kilenc havi minden napos munka a nagybáty cégénél és jött az újságírás, méghozzá a Minerva Érettségizettek Szakközépiskolájában. „Tetszett ez az egész újságíró szakma. De rövid időn belül rájöttem, hogy nem nekem való az írás, az, hogy minden nap cikkeket kell írni.”

Szeptembertől reményei szerint már egy másik OKJ-s képzésen fog tanulni. „Többen mondták, hogy jó hangom van, és kezdeni kellene vele valamit. Éppen vásároltam egy boltban, amikor odajött hozzám egy hölgy, elkezdte ecsetelni, hogy milyen gyönyörű a hangom, ezt képezni kellene. És ő még szeretne hallani rólam a jövőben. ”

Ezért úgy döntött, hogy beiratkozik egy szinkronszínészetet oktató iskolába. Ez egy két éves képzés, melyet munka mellett végezne el, pénteki és szombati tanítási napokon.

A szinkronszínészet után pedig újra szeretne jelentkezni főiskolára, hogy milyen téren, milyen szakra még ő maga sem tudja, ám úgy gondolja, hogy ez a két év alatt bőven van ideje ezen gondolkodni. A jövőben pedig ki tudja, lehet, hogy egy híres amerikai színész népszerű magyarhangjaként köszönthetjük őt viszont, és ha esetleg ez sem jön össze, akkor még mindig ott van alvállalkozói engedély, amelyet kivált és beépül a nagybátyja cégébe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.