Rejtett lélek

Csoportunkból öt embert kivéve mindenki felírta a nevét, és odaadta a tanárnőnek, aki eztán az említett öt embert megkérte, hogy húzzon ki egy cetlit. Benne voltam ebben az ötben, és miközben a fecnik között kapirgáltunk talán egyikünknek sem jutott eszébe, hogy sorsok között válogatunk, akárha pogány istenek lennénk, akik csak egyet választhatnak az emberek közül. Pétert húztam ki, aki vigyorogva nézett rám, elvégre a húzás célja az lett volna, hogy ismeretlen emberről írjunk, mi pedig viszonylag sokat beszéltünk már egymással. Így joggal hihettük, hogy valamennyire ismerjük a másikat. Tévedtem, de erről később.

Körülöttünk nyüzsögnek a társaink, ahogy mindenki nekilát a feladatának. Halk titkok cserélnek gazdát, amik csak annyira titkosak, mint egy földön heverő kavics. Amíg valaki nem veszi a fáradtságot és hajol le érte, addig titok marad.

Pétert igazi csendes társnak ismertem meg. Saját bevallása szerint sem szeret a semmiről a fecsegni, inkább kivárja a pillanatot, hogy neki megfelelő téma kerüljön terítékre. Ha ez bekövetkezik nem rest közbe szólni, és megkell hagyni megéri ezeket a megszólalásokat kivárni. Az arcán uralkodó állandó mosolyt pedig szinte lehetetlen levakarni onnan, s belőle magából is olyan nyugalom árad, ami kevesekben van meg. Egyszóval egy „rejtett lélek”, aki ritkán mutatja meg magát.

Szereti a sportot és ez a szeretet már nagyon korán megmutatkozott nála. Kisgyermek korától rúgja a bőrt, s volt lehetősége, hogy bekerüljön az MTK-ba, de végül a sok idegen miatt kimaradt az edzésekről, elvégre nehezen teremt kapcsolatot másokkal, s többnyire inkább vele szoktak barátkozni, mert szinte soha nem kezdeményez. 

Mikor elérte a tizenöt éves kort, újra megpróbálta megülni ugyanazt a lovat. Egy barátjával közösön jelentkeztek, és eleinte minden jól ment. Félévig sikerült maradnia, de az ott kialakult légkör végül újra elűzte. Mostanra pedig elkésettnek érzi magát a focista karrierhez, ami pedig egyike volt az álmainak.

Hogy valahogy mégis bent maradhasson az imádott sport világában, végül úgy döntött, hogy ha nem játszhat benne, akkor majd írni fog róla. Így a sport újságírás áll a legközelebb hozzá. Mellesleg sokat tud a világban zajló dolgokról (mint azt az ofő világismeret dolgozatai bizonyították), és ez szintén elkellhet ebben a szakmában.

Gyermekkora hasonló a legtöbb mai fiataléhoz. Édesanyja egyedül nevelte fel, s míg az anyja dolgozott addig Péterre a nagymamája vigyázott. Apjára fájó szívvel emlékszik vissza: „Apámnak mindene megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen. A fodrász szakmában dolgozott, és ott magyar bajnoki címet szóval ő volt a kora Hajas Lászlója. Még világbajnokságon indult a 70-es években. Csak a lehetetlen természete vitte sírba az egészet. Nincs olyan ember a világon, aki ki tudna jönni vele. Borzalmas személyiség. Mindezek ellenére büszke vagyok rá. Nagyon sajnálom, hogy végül így alakultak a dolgok.”

Az iskolában pedig a beilleszkedés volt az a kereszt, amit hamar kénytelen volt felvenni. „Emlékszem, hogy első haverjaim a legnagyobb lúzerek voltak. Ahogy telt az idő végül kinőttem őket és bekerültem az elitbe, akik sokat csúfolták az egykori barátaimat, ami nekem kicsit fájt. Én sosem bántottam őket, és a mai napig igyekszem mindenkihez kedvesnek lenni, és ha az illető megérdemli, akkor az is maradok vele. Megpróbálom megérteni a problémáikat, és bánom hogy ritkán beszélgetünk igazán a másikkal. Persze az ember nem szívesen nyílik meg akárkinek.

Jelenleg egy másik igencsak érdekes hobbinak hódol, de hadd meséljen erről ő maga. „Elég régóta szeretem a rappet, és elkezdtem szövegeket irogatni. Ha jött az ihlet, akkor leírtam a szöveget és később kerestem hozzá rímeket. Egy haverom mesélt egy internetes oldalról ahol fiatalok mutatkozhatnak be többféle műfajban. Felküldtem oda pár szöveget és rövidesen egy haverom elhívott magával egy számba, hogy szerepeljek vele együtt. Én írtam a teljes szöveget, és szerintem jó lett.

Arról, hogy mit hoz majd a jövő? Hát nem tudom. Sosem voltam az a típus, aki előre tervezget mindent. Szerintem úgy élek majd, ahogy eddig. Lesz ami lesz, és jön ami jön. „

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.