Zűr az űrben, avagy a szendvicsek háborognak.. 
 

December 16.-án érdekes kísérletnek lehettek szemtanúi, mindazok, akik betértek a Minerva suli újságíró osztályába. A nebulók gondoltak egy nagyot, és pártfogásukba vettek egy lelenc marslakót. Az ismerkedés hosszadalmas volt, és mindkét félt alaposan kifárasztotta. Jó magyar szokáshoz híven, meg akarták vendégelni a jövevényt, de ez nem ment olyan könnyen, mint gondolták. Az osztály egyik tanulóját, Nagy Orsolyát kérdeztük . 

• Hogyan került ide az űrlény, és fenyegetést jelent e az emberiségre?

• Ez egy olyan kérdés, amire jelenleg még mi sem tudjuk a választ. Barátságosnak tűnik, megpróbál alkalmazkodni, de a kommunikáció nem az erőssége. Azt kell hogy mondjam, egyelőre a szendvicsekre nagyobb veszélyt jelent, mint ránk.

• Honnan jött az ötlet, hogy megpróbáljátok megtanítani a szendvics készítésre?

• Éhesnek tűnt, és hagytuk, hagy próbálkozzon.

• Nem gondoltátok, hogy ez veszélyes mindannyiótokra nézve? Úgy értesültünk, hogy egy tanár is volt a teremben. És ő ezt engedélyezte?

• Természetesen, sőt, ő szorgalmazta leginkább ( vigyorog ).

• Hogyan boldogult a marslakó a „nagy”  feladattal?

• Elég nehézkesen ment neki, de voltak segítői. Ők mindent megpróbáltak hogy rávezessék, több – kevesebb sikerrel. Több volt a vaj a padon meg a földön, mint a zsömlében. A kés meg űrpajtásunk szájából lógott ki. A szalámit megpróbálta kirágni a műanyag csomagolásból. Jól elszórakozott.

• Hmm.. Ez egy igen érdekes délután lehetett. És mi lett a vége? Megette a szendvicset?

• Belekóstolt, de nem jött be neki. Talán legközelebb kipróbáljuk a csirkepörköltet. Persze konyhakész csirkével. Egy élő kotkodács, túlságosan is felzaklatná a vendégünket.

• Ezek szerint, hosszabb ideig fog itt tartózkodni az ufó?

• Naná, sőt, amint megoldódik a nyelvzavar, elhívjuk a rokonait is.